2010. november 7., vasárnap

Stephenie Meyer - Breaking Dawn - Hajnalhasadás

Végre sikerült... A negyedig részt előbb olvastam el, mint ahogy láttam volna a filmet. Ez valamilyen szinten jó, mert nem kellett még egy évet várnom, hogy megtudjam, mi a történet vége, másrészt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha a film alapján már nem a fantáziámra hagyatkoztam volna a könyv olvasása során.




"Ha az készül megölni téged, akit szeretsz, nincs választási lehetőséged. Hogy is menekülhetnél el, hogyan is küzdhetnél az életedért, amikor ezzel fájdalmat okoznál ennek a szeretett személynek? Ha nem maradt más, csak az életed, amit neki adhatsz, hogyan is tagadhatnád ezt meg tőle? Ha igazán szereted?

Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják: - szenvedélyesen szerelmes Edward Cullenbe, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz -, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulóig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek."

Meg kell valljam, nekem hatalmas csalódás volt a történet befejező része. Mintha az írónő belefáradt volna, mintha az első három könyvben annyi elvarratlan szál maradt volna, amit most tisztába kellett tenni, hogy ez a romantika és a dráma rovására ment volna. A könyv olvasása során nem éreztem olyan átütően azt a szerelmet, amit Bella és Edward érez egymás iránt, vagy azt a fájdalmat és gyötrődést, amit Jacob érez, mert nem kaphatja meg Bellát, viszont barátként nehéz mellette maradnia.

Elolvastam, mert érdekelt, és ha már az első három könyvet elolvastam, nem hagyhattam ki a végét, de messze nem nyújtotta azt az élményt, mint az előzmények.

Ott van például az esküvő utáni első közösen töltött éjszaka. Értem én, hogy ez egy klasszikus lányregény, tehát a szexnek nincsen benne helye, de ahhoz képest, hogy szegény Bella több mint 2 ezer oldalon keresztül készült erre a pillanatra, kicsit nagyobb jelentőséget is tulajdoníthatott volna neki az írónő.

Aztán ott van a pillanat, amikor Bella rájön, hogy terhes. Ha beleszámítjuk azt, hogy milyen fiatal, és eszébe sem jutott gyereket vállalni, aztán a tény, hogy azt sem tudja, mi fejlődik benne, nem igazán volt megdöbbenve, és főleg nem megrettenve.

Bella, Edward és Jacob viszonya is túl könnyen rendeződik az előzményeket figyelembe véve. Jacob túl könnyen belenyugodott Bella átváltozásába, arról nem is beszélve, hogy Bellának ez milyen könnyen ment, így a dráma is hiányzott.

Az már csak a hab a tortán, hogy ha Jacob nem kaphatta meg Bellát, akkor beleszeret annak lányába, hogy senki ne maradjon pár nélkül a végén.

Lehet, hogy kicsit kritikus vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, de nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fognak két részt, vagyis két bőrt is lehúzni a filmben erről a részről.
Az első rész, Bella átváltozásáig, unalmas, a második rész pedig kaotikus, és a végkifejlet valahogy számomra elmaradt.

A négy részt összességében nézve viszont szép történet volt, és mindenképpen érdemes volt elolvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése