Fehérboros pangasius halfilé majonézes kukoricasalátával

Főnudli (némi kényszer hatására) úgy döntött, hogy egészségesebb élet fog élni, és megszabadul egy-két kilótól.
Az új élet első lépéseként tegnap este vacsorára pizzát rendelt, ezért úgy döntöttem, kezembe veszem a dolgokat, vagyis inkább a fakanalat.

Már jó ideje készültem a halra, de mivel Főnudli ízlésén sosem lehet kiigazodni, óvatosnak kellett lennem, és így az "egészséges étel" mögé bújva próbáltam egy kis újdonságot becsempészni a konyhában.

Mivel este 6-ra értem haza, egy rövid ideig vendégeink is voltak, valami gyorsat kellett kitalálnom. Ezért hívtam segítségül a sütőzacskót.
Beleraktam a fagyott halfiléket, halfűszerrel megszórtam, karikára vágtam a megmaradt póréhagymát, néhány darabka vajat, és citromkarikákat raktam a halszeletekre, majd ráöntöttem egy fél pohár fehérbort.
Míg a hal süldögélt, megcsináltam a kukoricasalátát.

Meglepetésemre úgy kellett megmentenem egy szeletet, hogy holnapra legyen ebédem.

Fűszeres-csokis muffin

Főnudli már hetek óta rágja a fülem, hogy süssek neki muffint. És bár minden kellékem megvan hozzá, valahogy nem rajongok ezért a fajta süteményért. Sőt, hogy őszintén bevalljam, semmilyen süteményért nem rajongok túlzottan, így aztán nem is nagyon tudok sütni.

Most viszont már hét közben elhatároztam, hogy a hétvégét a sütésnek szentelem, és bár én egy brownie receptet néztem ki magamnak, aztán engedtem az "erőszaknak" és mégis csak muffin lett belőle.

Fűszeres-csokis muffin:
Az eredeti recept:
10 dkg vaj, 8 dkg méz, 2 tojás, 10 dkg liszt, 2 teáskanál sütőpor, egy késhegynyi só, 10 dkg zabpehely, 8 dkg dió, 15 dkg mazsola, 1,25 dl tej, 1 teáskanál fahéj, egy késhegynyi ánizs

A mézet a vajjal krémesre keverjük, majd egyenként hozzáadjuk a tojásokat. (Nálam ez egy tojásfehérjével több lett, mert a hűtőben volt egy maradék.) A lisztet, a sütőport, a zabpelyhet, a darált diót és a sót hozzákeverjük a vajas masszához. (én még utána hajítottam egy kevés keserű kakaót, mert mitől lenne csokis, ha nem is szerepel a receptben?) Először csak a tej felét keverjük hozzá, nehogy túl híg legyen a tészta. Tegyük bele a mazsolát is, végül ízesítsük a fahéjjal és az ánizzsal. (nálam a mazsola kimaradt, mivel Főnudli nem szereti, helyette került bele egy kis csoki, az ánizs helyett pedig mézeskalács fűszerkeveréket használtam) Adagoljuk a formába, és 200 fokon 30-35 percig süssük.

A muffin szerintem jó lett, Főnudlinál az "elsőre nem rossz" minősítést kapta. Szerinte nem lett elég édes, pedig én még pluszban raktam bele cukrot, és a mézzel is bőkezűen bántam.

Póréhagyma krémleves

Nem vagyok igazán leveses, de vannak időszakok, amikor literszámra tudnám enni. És úgy látszik, ez most egy ilyen időszak.
A tegnapi bevásárlásnál a kezem ügyébe, majd a kosaramba került egy szép szál póréhagyma, és már meg is volt a mai leves alapanyaga.

Talán le sem tagadhatnánk a rokonságot Drága Ősömmel, hiszen az ő hétvégi menüében is szerepelt ez a leves, és még össze sem beszéltünk.

Póréhagyma krémleves:
Egy szép szál póréhagymát felkarikáztam, vajon és egy kevés olíva olajon megfonnyasztottam. Egy közepes krumplit felkockáztam, és az is mehetett a hagyma után. Majd vízzel és egy tyúkhúsleves kockával felengedtem, sóztam, borsoztam, és tettem bele egy csipet szerecsendiót, majd addig főztem, míg a krumpli megpuhult. Ekkor leturmixoltam, majd tejszínnel dúsítottam. Pirított baconnal, és sajt--chipsszel tálaltam.

Szerencsémre Főnudlinak is ízlett, így örültem, hogy végre egy egészséges étel, amit gyakrabban előadhatok.

Ez itt a reklám helye - Zumba

Más újévi fogadalmat tesz, én megfogadtam, hogy az esküvő (amiről még mindig tartozom a beszámolóval) után nekiállok a testmozgásnak. Persze egyedül nem olyan izgalmas, de Főnudlit hiába unszoltam, nem volt hajlandó velem tartani.

Így aztán egyedül kezdtem neki újult erővel a power jógának. Aztán a munkahelyemen lelkesen meséltem a tapasztalatokat, míg egy vállalkozó szellemű kolléganőm személyében partnerre nem találtam.

A győri Árkádban volt fitnesz nap, ahol a különböző sportstílusok képviselői tartottak bemutatót. Itt találkoztunk a Zumbával, és mivel a tánccal kapcsolatos, nekem egyből megtetszett.

Nem kellett sokat győzködnünk egymást a kolléganőmmel, és a következő órára már be is jelentkeztünk a győri Dimenzió Tánc Sport Egyesület szervezésében.

A tánc nem áll távol tőlem, és a latinos dallamokra nehéz visszafognia magát az embernek, hogy ne mozduljanak meg a lábai, így nagy várakozásokkal álltam az óra elébe.

De mi is az a Zumba? (info innen):

A Zumba Kolumbia Cali nevű városában a 90-es évek közepén kezdődött Beto Perez, aerobik és latintánc oktatóval.

Egy napon, mikor Beto megérkezett aerobik órájára, észrevette, hogy otthon felejtette aerobik zenéit. Nem volt mit tenni, gyorsan cselekedni kellett, így elővette táskájából kedvenc latin gyűjteményét, amely csak tradicionális salsa, merengue és cumbia slágerekből állt. Csupa nagybetűs zenével, akusztikus hangszerelésben, és vágatlan eredeti változatban. Improvizált, és levezette élete első "Zumba" edzését. Sokéves oktatói tevékenysége alatt ez volt az első olyan óra, amelyen edzőként nem kellett harcolnia a vendégeiért, mivel úgy tűnt saját magukat motiválják, amit akkor hirtelenjében nem is értett. A vendégek egy óra után azonnal rajongóvá váltak, és alig várták a következő edzést. A zumba szó jelentése "gyorsan mozogni és szórakozni.

A lépések nem bonyolultak, a zene jó, a hangulat fantasztikus. Mintha az ember nem is izzadni, és izomlázért menne, hanem egy jó buliért.

Ami számomra zavaró volt, hogy az egy óra alatt 12-14 számra táncoltunk, ezért 4-6 perces blokkokra volt osztva. Így mire megtanultuk a fontosabb lépéseket, és belelendültünk volna, már abba is hagytuk.

Az egy óra hamar eltelt, de azt hiszem, számomra nem ez volt a megfelelő mozgásforma. Először is a néptáncos beállítottságommal kicsit furán éreztem magam a latin amerikai táncok világában, másodszor a rég nem érzett térd és bokafájás már másnap jelentkezett, aminek annyira nem örültem, harmadszor még izomlázam sem lett az egy óra mozgás után.

Így egy újabb mozgásforma kipróbálásáig visszatérek a jógához, de a kolléganőmmel nyitottak vagyunk minden újat kipróbálni.

Stephenie Meyer - Breaking Dawn - Hajnalhasadás

Végre sikerült... A negyedig részt előbb olvastam el, mint ahogy láttam volna a filmet. Ez valamilyen szinten jó, mert nem kellett még egy évet várnom, hogy megtudjam, mi a történet vége, másrészt viszont lehet, hogy jobb lett volna, ha a film alapján már nem a fantáziámra hagyatkoztam volna a könyv olvasása során.

"Ha az készül megölni téged, akit szeretsz, nincs választási lehetőséged. Hogy is menekülhetnél el, hogyan is küzdhetnél az életedért, amikor ezzel fájdalmat okoznál ennek a szeretett személynek? Ha nem maradt más, csak az életed, amit neki adhatsz, hogyan is tagadhatnád ezt meg tőle? Ha igazán szereted?

Amikor Bella Swan ráébred, hogy visszavonhatatlanul beleszeretett egy vámpírba, az élet hirtelen veszedelmesen izgalmas lesz számára: tündérmese és rémálom keveréke. Mivel érzései két irányba rángatják: - szenvedélyesen szerelmes Edward Cullenbe, ugyanakkor mély barátság fűzi Jacob Blackhez, a vérfarkashoz -, viharos, küzdelmekkel és lemondásokkal teli évet tudhat maga mögött, míg végre eljut a végső fordulóig. Rövid időn belül döntenie kell: a halhatatlanok sötét, de csábító világát választja-e, vagy a teljes emberi életet? Márpedig ez a döntés lesz az a hajszál, amelyen két törzs élete múlik. Most, hogy Bella meghozta a döntést, megdöbbentő, váratlan események sorát indítja el vele. Amelyeknek felmérhetetlen, megsemmisítő következményei is lehetnek."

Meg kell valljam, nekem hatalmas csalódás volt a történet befejező része. Mintha az írónő belefáradt volna, mintha az első három könyvben annyi elvarratlan szál maradt volna, amit most tisztába kellett tenni, hogy ez a romantika és a dráma rovására ment volna. A könyv olvasása során nem éreztem olyan átütően azt a szerelmet, amit Bella és Edward érez egymás iránt, vagy azt a fájdalmat és gyötrődést, amit Jacob érez, mert nem kaphatja meg Bellát, viszont barátként nehéz mellette maradnia.

Elolvastam, mert érdekelt, és ha már az első három könyvet elolvastam, nem hagyhattam ki a végét, de messze nem nyújtotta azt az élményt, mint az előzmények.

Ott van például az esküvő utáni első közösen töltött éjszaka. Értem én, hogy ez egy klasszikus lányregény, tehát a szexnek nincsen benne helye, de ahhoz képest, hogy szegény Bella több mint 2 ezer oldalon keresztül készült erre a pillanatra, kicsit nagyobb jelentőséget is tulajdoníthatott volna neki az írónő.

Aztán ott van a pillanat, amikor Bella rájön, hogy terhes. Ha beleszámítjuk azt, hogy milyen fiatal, és eszébe sem jutott gyereket vállalni, aztán a tény, hogy azt sem tudja, mi fejlődik benne, nem igazán volt megdöbbenve, és főleg nem megrettenve.

Bella, Edward és Jacob viszonya is túl könnyen rendeződik az előzményeket figyelembe véve. Jacob túl könnyen belenyugodott Bella átváltozásába, arról nem is beszélve, hogy Bellának ez milyen könnyen ment, így a dráma is hiányzott.

Az már csak a hab a tortán, hogy ha Jacob nem kaphatta meg Bellát, akkor beleszeret annak lányába, hogy senki ne maradjon pár nélkül a végén.

Lehet, hogy kicsit kritikus vagyok ezzel a résszel kapcsolatban, de nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fognak két részt, vagyis két bőrt is lehúzni a filmben erről a részről.
Az első rész, Bella átváltozásáig, unalmas, a második rész pedig kaotikus, és a végkifejlet valahogy számomra elmaradt.

A négy részt összességében nézve viszont szép történet volt, és mindenképpen érdemes volt elolvasni.